Néha az életünkben a számtalan apró, mindennapos döntés között - mint például, mit együnk, hol aludjunk, milyen ruhát vegyünk fel - felbukkan egy-egy igazán fontos válaszút. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelentéktelenség köde felszáll és a sors a szabad akarat választása elé állítja az embert, csak jobbra mehetünk, vagy balra, nem ragadhatunk le középen, hogy majd elbújva kivárjuk, mi lesz. Nem lehet alkudozni a lehetőségekkel, amelyek előtt állunk, választani kell és felvenni a kesztyűt és közben tudni, hogy onnan már nincs visszaút.
Azt, hogy jól döntöttünk, az adott pillanatban nem tudjuk még, ezt majd az idő fogja megmutatni. Viszont az biztos, akár így, vagy akár úgy, akár jobbra, akár balra indulunk, egy nagy kő legurul a szívünkről, mert meghoztuk a döntést.
Mi, magyarok hajlamosak vagyunk utólag minden döntésünket megbánni. Azt kellene megtanulnunk, hogy ne sopánkodással éljük meg az új élethelyzetünket, hanem új tervekkel, célokkal, örömökkel! Ne úgy kezdjünk minden mondatunkat, hogy az a baj...
Az a bizonyos mondás, hogy félig üres a pohár, az úgy is hangozhat, hogy félig tele van, mennyivel biztatóbban hangzik!
Pedig a szabad akarat a világban nem mindenhol ennyire adott, mint nálunk, örüljünk neki!
Fogadjuk el a kapott választási lehetőségeket, és éljünk vele!
Ehhez az is hozzátartozik, hogy néha hátat kell fordítani a megszokott mindennapjainknak.
De a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba!
És soha ne feledjük: akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol lenni szeretne, és megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része az életünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése