Két kislány guggol egy tócsa mellett, ami a tegnapi esőtől született. Mindketten elmélyülten figyelik, ahogyan a kezükben tartott pálcáktól hullámok gerjednek a kis tóban. Néha megszólalnak, felhívják egymás figyelmét egy-egy érdekes dologra:
- Nézd! Ott van egy szép kő a tó fenekén! - mondja az egyik, és botjával megpiszkálja a kavicsot.
A másik figyelmét egy úszó falevél kelti fel.
- Ez a hajóm. - közli, és a faággal hullámokat keltve a túlpart felé tereli a kis lélekvesztőt.
Felnőttként játszani ugyanolyan szórakoztató és felszabadító élmény lehet, mint 5 évesen. Ellazulhatunk, elengedhetjük pillanatnyi félelmeinket és kétségeinket, és élvezhetjük a játékot. Lehet az kirakó, társas, vagy egy egyszerű bújócska a 2 évessel a nappaliban.
A gyerekek is kritizálnak, számon kérnek, vagy akár versengenek játék közben, de ezt mind őszintén teszik, és nem rosszindulatúan.
Legyünk képesek megtalálni magunkban a rég elfeledett gyermeket! Játsszunk és élvezzük az életet!
Ha lelkedben gyermek maradsz,
s megéled minden percedet.
Nem csábít majd küzdés és a harc,
s legyen vezérlő elved: szeretet
s megéled minden percedet.
Nem csábít majd küzdés és a harc,
s legyen vezérlő elved: szeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése