Egy kis faluban élt egy lány. Voltak álmai, vágyai.
Bár szerette a helyet, ahol élt, mégis többre vágyott. Nagyvárosban szeretett volna élni, ahol a szórakozás nem a sarki közértben való pletykálkodást jelenti a többi asszonnyal. Élni akart!
Egy nap meglátott egy hirdetést az újságban: nőket kerestek külföldi munkára. Gondolta, megpróbálja!
Felhívta a hirdetéshez kapcsolt egyetlen elérhetőséget, egy telefonszámot, ahol egy nagyon kedves női hang nagyon megörült, hogy egy ilyen aranyos vidéki lány jelentkezett a munkára, és nem, dehogyis, egyáltalán nem baj, hogy nem volt olyan jó a bizije, sőt, az sem akadály, hogy nincs szakmája sem!
2 hét múlva már a vonaton ült, útban álmai munkahelye felé. Mosolyogva nézte az ablak mellett elsuhanó tájat, és arra gondolt, végre valami jó is történik az életében. Mit számít, hogy gyerekként még orvos szeretett volna lenni?! Hiszen úgysem voltak olyan jegyei, hogy megpróbálhatta volna. Nem, jó lesz ez így. Először takarítani fog, aztán ha megtanulja elég jól a nyelvet, akár pincérnő is lehet!
Elégedetten szundított el, és álmában magas hegyek között repült, mint egy madár. Mosolyogva ébredt, a szabadság érzésével mellkasában. Jaj, olyan jó lesz! Végre független lehet! Sőt, támogathatja szüleit, hiszen ők is olyan sok mindent tettek érte. Ők is nagyon örültek, hogy a kislányuknak ilyen remek lehetőség adódott.
A vonatról leszállva már várták. Nagy táblán ki volt írva az ő, meg vagy 6 másik lány neve. Csodálkozva nézte, hogy mások is pont oda mennek dolgozni? De aztán megnyugtatta magát, hogy biztosan egy nagyon nagy szállodáról van szó.
Beterelték őket egy furgonba, és mindenki kezébe egy-egy kis dobozos gyümölcslevet nyomtak. Előzékenyen még a szívószálat is beletették nekik előre. Annyira nem szerette a narancslevet, de szomjas volt, és hálás, amiért ilyen figyelmesek vele. A lányok fecserészve iszogatták az üdítőt. Egy darabig hallgatta őket, aztán elnehezült a szemhéja, és elaludt. Nem álmodott semmit.
A következő pillanatban egy félhomályos szobában arra ébredt, hogy egy kövér férfi szuszog rajta, keze kikötözve a feje fölött a rácshoz. Próbált sikítani, de mintha egy gombóc lett volna a torkában. Szinte azonnal visszaájult.
Legközelebb már világos volt a szobában. Szegényes berendezés: egy ágy, egy szekrény, egy mosdó. És egy ablak, amin egy szakad csipkefüggöny lógott. Erőlködve felemelte fejét, hogy kinézzen, de csak egy másik ház falát látta, amiről mállott a vakolat. Valahol a feje felett galambok turbékoltak.
Kiszáradt szájjal feküdt az ágyon, mikor kulcszörgést hallott. Az a férfi jött be, aki az állomáson is várta. Egy lepedőt meg egy törölközőt dobott a lábához, és felszólította, hogy takarítsa el a mocskot maga alól, mert 10 perc múlva új vendég jön.
A lány csodálkozva nézett végig magán, és undorodva látta, hogy a lepedő csurom vér és vizelet. Meztelen volt. Tele kék foltokkal. Gyorsan magára rántotta a törölközőt.
Nehezen tápászkodott fel. Miközben a szédülésével küzdött, hebegve próbálta elmondani, hogy itt valami óriási tévedés van! Ő takarítónőnek jött ki dolgozni, és nem is érti, mi történt vele...?!
A férfi nevetett, miközben őt nézte, majd megdícsérte, hogy milyen ügyes volt az elmúlt 3 napban.
3 nap!?
Kérte, hogy adják vissza a telefonját. Azonnal fel kell hívnia a szüleit, hogy jöjjenek érte, és a rendőrséget is, mert őt bántották! Látja, hiszen mindene kék-zöld, az alteste pedig annyira fáj, hogy lépni sem tud. Őt megerőszakolták és megverték!
Fogvatartója közelebb lépett hozzá, majd egyetlen szó nélkül egy hatalmas pofont kevert le neki. A lány fogai összekoccantak, feje nekicsapódott a szekrény ajtajának.
Ma van az Európai Unió Emberkereskedelem Elleni Napja.
Vigyázzunk magunkra! Vigyázzunk szeretteinkre!
